A Hahnloser gyűjtemény

Néhány éve a finn főváros repülőterén a következő felirat várta az érkezőket : “ Egy normális ember sem látogat novemberben Helsinkibe. Kivéve Téged, te vagány ( “badass” ). Isten hozott! “

Vérmérséklettől függ persze, hogy kinek mi a vagány önmagához képest. Én utoljára augusztus 31-én éreztem magam badass-nek. A határzár előtti utolsó napon felültem a hajnali vonatra, hogy láthassam Bécsben a Hahnloser gyűjteményből akkor nyílt kiállítást. Az utazási idő a vidéki nagyvárosból sokszorosa volt annak amit az Albertina múzeumban tölthettem, ezt éreztem kicsit badass-nek és vállalni azt, hogy nekem fontos ez a tárlat még egy ilyen helyzetben is. A kiállításon sétálva aztán ez a szó tovább lüktetett bennem, kiegészülve a csodálatból és elismerésből származó szinonimákkal Arthur és Hedy Hahnloser felé. A svájci házaspár néhány évtized alatt egyedülálló, sokszínű gyűjteményt hozott létre, saját megérzéseikre, ízlésükre hagyatkozva. A 20.század első éveiben indult gyűjtésük néhány impresszionista, posztimpresszionista és expresszionista műalkotás megvétele után elsősorban a kortársak,a francia modernizmus felé fordult. A Hahnloser gyűjtőpár szoros barátságba került a kor képzőművészeivel, bejáratosak voltak műtermeikbe, vásárlásaikkal és megrendeléseikkel támogatták sokuk induló pályáját. Az eredmény egy 500 alkotást számláló egyedülálló kollekció, melyből 80 művet állítottak ki a Van Gogh, Cézanne, Matisse. A Hahnloser gyűjtemény című tárlaton. 

Aki a három ‘húzónév’ miatt érkezett az Albertinába az Van Gogh Magvető egyik változata mellett elsősorban az Éjszakai kávézó Arles-ban alkotásnak örvendhetett, hiszen ez az érzékeny gouache évtizedek óta nem hagyta el a svájci gyűjteményt, műtárgyvédelmi okokból. A kép korábbi, olajfestmény változata pedig az Egyesült Államokban, a Yale egyetem nagyszerű múzeumában látható.

A tárlaton számomra a Félix Vallotton terem jelentette a legkülönlegesebb élményt. A Fehér és a Fekete című festményének színei már a terem ajtajából mágnesként vonzanak. Harsányzöld szobában hófehér lepedőn fekvő mezítelen hölgy mellett tengerkék ruhát viselő fekete nő ül. Ébenfekete haján élénk narancsszínű fejkötő, csokoládébarna nyakán korallszínű gyöngysor. A téma a nagy előd Manet Olympiáját idézi, Vallotton beállításai azonban másfajta feszültséget adnak a képnek. A fekete nő cigarettázó, hanyag tartása, a fekvő nő felhevült arca, ébrenlétét meghatározhatatlanná tevő szemhéjai újabb és újabb kérdéseket generálnak. A szintén svájci születésű Vallottont szoros barátság fűzte Hahnloserékhez. A festő a házaspárról és gyermekeiről és készített portrékat, legtöbb alkotását ők vásárolták meg.  Arthur és Hedy Hahnloser rokonaikat és ismerőseiket is biztatták a kortárs művészet támogatására, terjesztésére és példaként szolgáltak a múzeumoknak történő műtárgy ajándékozásban is.  

2020 szeptember 1. - 1 éve