Itt járt Van Eyck

Gent városa nagyon készült az idei évre. Leghíresebb szülöttük neve köszön vissza akármerre járunk. A genti oltár egy részletével, az áhítattal éneklő angyalokkal illusztrált ‘ OMG Van Eyck was here’ feliratok lógnak az utcákon, az épületeken, mindenhol. Az esemény sorozat legfőbb attrakciója a Van Eyck. Optikai forradalom című kiállítást 5 évig készítették elő. Látszik is. Jól kezelik a tömeget, a tereket és a legfontosabb: képesek elvarázsolni. Egy jó kiállítás szerintem a  vizuális élményen túl megpróbálja áthidalni az évszázadokat, tanít és nem kioktat, megláttat, partnernek tekint egy közös utazásban.

A feladat jelen esetben nem is olyan egyszerű hiszen Van Eyck életművéből alig több mint húsz alkotás maradt fenn. Ezek közül sem sikerült mindent kölcsönözni a kiállításra. Fájdalmas hiány két legismertebb műve az Arnolfini házaspár és az önarcképnek titulált Vörös turbános férfi. Rolin kancellárt sem üdvözölhetjük Párizsból és a szomszédos Brugge sem kölcsönözte főművét Paele kanonok Madonnáját. A bruggei Groeningemuseum kicsit Mátyás királyos okos lányt játszott, adott is meg nem is. Kölcsönözte a művész feleségét Margareta van Eyck-et ábrázoló portrét, de csak a tárlat felére és saját kiállítást szervezett mondván Van Eyck Brugge-ben is élt és alkotott. A genti szépművészeti múzeum azonban remek koncepcióval egészíti ki a hiányokat. Van Eyck műhelyének, kortársainak, és a következő generációk munkáit bemutatva érzékelhetjük a művész újításainak, stílusának hatását. Visszarepítenek Jó Fülöp udvarába, ahol Jan van Eyck megbecsült udvari festő volt és diplomáciai feladatokat látott el. A művészeteket pártoló burgundi herceg bizalmasaként a festő sokat utazott és a különböző nemesi udvarok könyvtáraiban mélyülhetett el a természettudományokban. Az optikában, botanikában megszerzett ismereteket festészetében is kamatoztathatta. A tárlat fénypontja a portrékat felvonultató terem. Baudouin de Lannoy az előkelő nemes, politikus, a Jó Fülöp alapította Aranygyapjas rend tagját a művész jól ismerte. A hatalmas kalapban, szőrmével, brokáttal díszített ruhában ábrázolt diplomatával együtt utaztak Portugáliába, Izabella hercegnő és Jó Fülöp házasságát előkészítő tárgyalásokra. Van Eyck a nemesek mellett jómódú polgárok és művész kollégái arcképét is megfestette. Itt van az udvari komponista Gilles Binchois, az aranyműves Jan de Leeuw és a csodás ultramarin fejfedőt viselő férfi portréja is. Van Eyck saját újításként háromnegyedes profilból festette meg őket, fényképszerű pontossággal. Leginkább Jan de Leeuw bűvöl el, mert a többiekkel ellentétben a nézőre szegezi tekintetét és nem engedi el. A köztünk lévő 600 év eltűnik. A középkor művészete, melyet sokan nehezen értelmezhetőnek, távolinak ítélnek Jan de Leeuw szemein keresztül nagyon is elérhetővé válik. Joos Vijd és Elisabeth Borluut gondolatmenete is. A genti oltár donátorainak frissen restaurált portrépárját testközelből szemlélni különösen megindító.Van Eyck realizmusa őket sem kíméli. A kopaszodó fej, szemölcs és ráncok sokasága ugyanúgy megfestésre került mint a gazdag öltözetek. Kezeik imára emelve, arcuk komoly, istenfélő. A gyermektelen házaspár az utódokban tovább élő név helyett  ennek a fenséges szárnyasoltárnak a megrendelésével remélte emlékének fennmaradását. A művészetet hívta segítségül, hogy az Isten dicsőítésére szolgáló festményben saját hallhatatlanságát is biztosítsa. Sikerült. 

2020 március 20. - 1 éve